|
Diákkamara útközben
Mire ez a kis iromány valóban tintát és papírt kap az Évkönyvben, addigra talán már csak emlék marad a mostani, július közepi kánikula. Kint javában tombol a harmadfokú hőségriadó – Magyarországon a történelem során először – és a szerencsésebb diák ilyenkor leginkább lábatlógat a tengerparton. A kicsivel kevésbé szerencsés diák pedig a szoba négy fala közé, mint konzervdobozba zárva írhatja meg a diákkamarás évértékelőt. Talán mondanom sem kell, hogy ez is egy mozgalmas év volt… De ez most tényleg! A történet igazából még két tanévvel korábbról indul, attól a bizonyos évtől, amikor először boldogították a diákokat természettudományos záróvizsgákkal. Valahogy az akkori zűrzavar és tisztázatlan követelmények voltak az „utolsó csepp” aminek következtében a Diákkamara is élesen felemelte a hangját. Jegyezzük meg: eredményesen. A történet tovább folytatódott, és az elmúlt tanévben egy újabb évfolyam esett át a tűzkeresztségen, további tapasztalatokat gyűjtve ahhoz, hogy a hibákat tovább javíthassuk. A vizsgázós történetnek tehát még koránt sincs vége. Az országot uraló eufórikus ’reform-láz’ persze minket is elért. Reformáltuk már meg magunkat, a külkapcsolatainkat, meg még egynéhány dolgot, most épp pedig a folyosókat és a belső tereket reformáljuk. Köszönhető ez elsősorban az első hallásra mindenkit megmosolyogtató nevű Szépészeti Bizottságnak, akik révén kialakult a Pingvin SZIGet sokszínű stílusa, akik révén talán a szokásosnál is sikeresebb volt a Jótékonysági Bál, és akik révén elindult a Padosítási Program. Azaz: reformok az aulában, reformok a teraszon, reformok a belső udvaron és reformok az ivókutaknál. Persze nekünk nem kell eltanulnunk politikusainktól azt a csúnya szokást, hogy teljesen más jelentésű szavakat emlegetnek szinonimaként. Úgyhogy helyesebb úgy fogalmazni: padok és tablók az aulában, padok és növények a teraszon, padok, asztalok és csocsó a belső udvaron, és újra működő ivókutak. Amit viszont valóban reformnak nevezhetünk, az az új gólyatábor. Nemcsak a helyszín és a helyszín adta lehetőségek változnak meg, hanem ezáltal a programok, a szervezés és rendezés és maga a tábor hangulata is. Ennek érdekében utazott tavasszal egy kis csapat Akaliba, hogy felmérjék az új terepet és hozzáalakítsák a gólyatábor programjait. Munkájuk biztosíték a sikerre, és arra, hogy a jövőben egyre jobb és fiatalosabb diákprogramok és bulik valósuljanak meg – és talán ezt most nem csak a hőség okozta illúziók mondatják. Szóval a reformokat emlegettem, és talán fontos megemlíteni a Diákkamra számára legfontosabb reformot: a diákok bizalmának és támogatásának elnyerését. Megmutatni, hogy nem csak különböző sikerű bulikat tudunk szervezni és évente egyszer jót szórakozni a gólyatáborban, hanem tudjuk képviselni a diákság érdekeit, és fel tudjuk hívni a figyelmet a problémákra. Legyen szó a tizedikes záróvizsgákról, az osztályfőnökökről, a továbbtanulási és érettségis tájékoztatásról, vagy a büféről… Igyekszünk tapasztalatokat gyűjteni, ahogy azt szeptemberben is tettük a pécsi ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban tett látogatásunkkor. Az ottani diákönkormányzat nagyra törő terveit (mint például iskolabusz vásárlását és működtetését) a diákok is maximálisan támogatják, és a diákság elismerése a legnagyobb bizonyíték egy diákönkormányzat sikerességéről. Sőt, a Pingvin SZIGet sikeres üzemeltetése érdekében a miskolci jezsuita gimnázium ottani hasonló Wallington Clubját is felkerestük, hogy valóban népszerű lehessen a mi klubhelységünk is, az övékéhez hasonlóan. Hát itt járunk most. Eredményekkel éppúgy tele, mint tervekkel. Útközben a diákok érdekeinek megvalósításában, a padokban, tisztább vécékben, szervezettebb záróvizsgában, diákbarát büfében, közkedvelt klubhelységben, és útközben a diákok elismerésének elnyerésében…
Diákkamarás jelentésekből válogatva Köszönjük munkájukat a 2007-ben érettségizett diákkamarásoknak: Csóka Sarolta elnök (12.d), Ábrányi-Balogh Péter (12.c), Pusztai Péter (12.c), Szabó Dóri (12.a), Redl Zsófi (12.a), Kővári Zsuzsi (12.b), Buczkó Máté (12.c)
Nyomtatható verzió
|
|