|
Simplex tegnap, ma és a honlap
hűséges mozigépészeimnek
Ülünk a Marcello árnyas teraszán, ott ahol a Bartók nagy ívű kanyarja kezdődik. Csontváry, Lechner, Karinthy, Ottlik és Nemes Nagy találkozási pontjánál, átellenben az egykori Simplon mozgó hűlt helyével (ma: Bizományi Áruház. Lapzártakor láttuk: az egykori jogutód, a Bartók mozi földszintjén Simplon kávézó nyílik. Reménykedjünk.). Pizzával alapozzuk a számadást – néhány órával A múlt nélküli ember parabolájának vetítése előtt. Nem a filmekről beszélünk, hanem a moziról.
„Ha az előbb azt mondtad, hogy igen, miért mondtad nyomban utána, hogy nem?” – bizonyára ilyesmiket is mondtunk egymásnak.
Arról beszélgettünk tehát, hogy mitől rossz a mozi. És mitől jó? Hogy milyen filmeket vetítsünk. Egyáltalán, milyeneket lehet? Van-e olyan, amilyet nem lehet? Meg arról, hogy a gépeket hogyan kéne így meg úgy. A diákságról, a közvéleményről és a közérzetről. A Moszkva térről – erről mindig, mindenhol. A Pingvinről is, meg az Évkönyvről – jelesül erről a cikkről, meg a tavalyiról. Még arról is, hogy egymással hogyan kéne beszélni. Egyszóval: mi volt és mi legyen.
Adva van egy filmlista a levetített filmekről – és letették elénk az étlapot. Dőlt betűvel az art-sorozat (3 film évfolyamonként egy évre: ez idei újdonság), félkövéren a mese, a maradék az ún. pop kategória, ami nem utalt minden esetben a látogatottságra. Volt huszonegy film, az eredetileg tervezett huszonnyolc helyett, ekképpen:
Szept. 26 |
Végzetes végjáték
|
Okt. 10. |
Két angol lány
|
Okt. 14. |
Szindbád
|
Okt. 28. |
Jules és Jim
|
Nov. 7. |
Megáll az idő
|
Nov. 9. |
Vuk
|
Nov. 21. |
Szembesítés
|
Dec. 5. |
Isten nagy, én kicsi vagyok
|
Dec. 7. |
Süsü, a sárkány II
|
Dec. 9. |
Négyszáz csapás
|
Jan. 11. |
No, megállj csak
|
Febr. 8. |
Vízipók csodapók
|
Márc. 8. |
Lúdas Matyi
|
Máj. 5. |
Édes élet
|
Máj. 6. |
Gosford Park (Arany Liliom-díj)
|
Máj. 15. |
Bánk bán
|
Máj. 19. |
Kifulladásig
|
Máj. 29. |
Beszélj hozzá
|
Jún. 2. |
Psycho
|
Jún. 12. |
A múlt nélküli ember |
A Végzetes végjáték főzenéje, a 2001-es szalagavató egyik évfolyamkeringője nyávogva szólt. Borzongtak is az öregek, ez azonban nem akadályozta azt, hogy a Simplex öregdiák találkozóhely maradjon. A Jules és Jim-ről diákkritika (Nyözső) jelent meg a Pingvinben, a film maga pedig hivatkozási pont volt magyarórákon. A Megáll az idő fizikadolgozatot tolt el (időben), nem is ok nélkül. A Négyszáz csapás technikai színvonala elegendő volt ahhoz, hogy egy egész évfolyamot demoralizáljon. És itt a lista félkövér besötétedése januártól májusig a mozivászon teljes elsötétedésével járt: félárbocosan (félsoványan?) – egy gépről – csak a meserészleg működött.
És jöttek az új gépek – a pizzát is kihozták ekkorra. Schulek tanár úr kitartásának és a XII. kerületi önkormányzatnak hála, az iskola megkapta a nemrég bezárt, régi vágású Ugocsa mozi vetítőgépeit. Noha az egész vásznat betöltő, hatalmas kép még közelebb vitt az igazi moziélményhez (legfőbb támogatónk és szakértőnk, igazgató úr már csak a koromsötétet hiányolja), a visszatérés felért egy bukással: az Édes élet nézőinek életét keserítette meg. Pedig itt lettek színesek a plakátok is. Rögtön másnap az Arany Liliom nyertese – A lé meg a Lola előtt egy hajszállal és a Bűvös vadász előtt utcahosszal –, a Gosford Park ment mintegy negyven nézővel – több mint százötven szavazattal a háta mögött. Az utolsó nagy siker, a Beszélj hozzá! – „ku-ku-ru-kú” – után pattant ki a lélektani tanári vita a Psychóról. A nyári (júl. 12.!) menyegzői különkiadásról, a Stan és Pan, a fenegyerekekről most ne essék szó! Feléhez ért a pizza, fölerősödött a panaszos hangvétel.
Legyen rendes cikk az évkönyvben. Legyen ajánló a Pingvinben, mint régen. Lehetnek párhuzamos tanár-diák kritikák. Legyen nagyobb reklámja a filmeknek. És ugyanez a hálón is: legyen linkes-klikkelgetős honlap. Sok az art, és kevés a móka: hadd válasszanak a diákok akármit, amit szeretnének, akkor biztosan tódulnának
Emlékezetes a Moszkva tér egy évvel ezelőtti sikere. Valóban hömpölygött a tömeg a villamosokról, repedeztek a Díszterem falai. Nyilván az iskola kiemelkedő pillanatai közt tartjuk számon, a film értékeinek megítélésétől függetlenül. Jó volt együtt lenni, akár egy jól sikerült Mikulás-esten vagy szalagtűzésen – ezt talán még akik megbotránkoztak, azok is így érezték. Ez a csúcspont lebeg a szemünk előtt, amikor szeretnénk, hogy minden héten közel legalább félházzal menjen a mozi. „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek!” – vetíteni is jobb, ha sok az osztálytárs. Ezt a célt szolgálta volna a pop sorozat, amely azonban mégsem bizonyult annyira populárisnak. Nyilván ehhez hozzájárultak a gépcsere után is megmaradt gikszerek. (Annyi technikatörténeti haszna biztosan van az iskolamozinknak, hogy most már mindenki tudja, hogy két gépről kell vetíteni a filmeket, ill. azt, hogy egy film húszperces tekercsekből áll. Én legalábbis itt tanultam meg.) A másik ok pedig a műsorszerkezet kialakítása körül keresendő: kevéssé vonta be a Simplex a diákokat a filmek kiválasztásába.
A Simplex célkitűzése azonban kettős: értékes filmeket vetíteni minél több nézőnek. A művészet viszont, faramuci módon, nem demokratikus: nem a legtöbb nézőt vonzó film lesz feltétlenül a legértékesebb, bár akadnak ellenpéldák is szép számmal (most talán a Macskajaj, majd’ ötven évvel ezelőtt az Édes élet). Erre született az art sorozat ötlete, ami aztán kényszeresen elevenítette fel az örökzöld költői kérdést: lehet-e jó a kötelező olvasmány. Most tartunk az utolsó, s egyben legfinomabb falatoknál, a pizza „szívénél”.
A diákok igényeit azonban mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen őértük van a filmklub. Ennek érdekében az új évadban két jeles alkalommal is lesz népszavazás. Az egyik Szent Imre hetére választja ki a virtuális Arany Liliom-díjra érdemes filmet, a másik a ciszterci alapító atyák ünnepére tűzi ki az idei új díjat, az Arany Darut. Ezen hivatalos lehetőségeken kívül is várjuk minden kedves mozilátogató megfontolandó javaslatát. Terveink között szerepel továbbá egy Miklós, a kaszkadőr c. blokk igazgató úr munkásságáról (ezúton gratulálunk nagy fiának, aki Brad Pitt dublőrje volt legújabb filmjében.) Meg a Simplex-honlap. Sőt, ha sikerül, lesz egy saját tíz másodperces Simplex-logófilmünk is a nagyfilm előtt.
Időközben elfogyott a pizzánk is. Nemsokára befűzzük a Kaurismäkit, aztán indulunk nyaralni. Kedves jó Tamás és Máté, Balázs és Dani, Benedek és Gege, találkozunk jövőre, a szebb váltások és a kevesebb leállás reményében.
Ciao Marcello!
Nyomtatható verzió
|
|