Simplex tegnap, ma és a honlap
hűséges mozigépészeimnek

Ülünk a Marcello árnyas teraszán, ott ahol a Bartók nagy ívű kanyarja kezdődik. Csontváry, Lechner, Karinthy, Ottlik és Nemes Nagy találkozási pontjánál, átellenben az egykori Simplon mozgó hűlt helyével (ma: Bizományi Áruház. Lapzártakor láttuk: az egykori jogutód, a Bartók mozi földszintjén Simplon kávézó nyílik. Reménykedjünk.). Pizzával alapozzuk a számadást – néhány órával A múlt nélküli ember parabolájának vetítése előtt. Nem a filmekről beszélünk, hanem a moziról.

„Ha az előbb azt mondtad, hogy igen, miért mondtad nyomban utána, hogy nem?” – bizonyára ilyesmiket is mondtunk egymásnak.

Arról beszélgettünk tehát, hogy mitől rossz a mozi. És mitől jó? Hogy milyen filmeket vetítsünk. Egyáltalán, milyeneket lehet? Van-e olyan, amilyet nem lehet? Meg arról, hogy a gépeket hogyan kéne így meg úgy. A diákságról, a közvéleményről és a közérzetről. A Moszkva térről – erről mindig, mindenhol. A Pingvinről is, meg az Évkönyvről – jelesül erről a cikkről, meg a tavalyiról. Még arról is, hogy egymással hogyan kéne beszélni. Egyszóval: mi volt és mi legyen.

Adva van egy filmlista a levetített filmekről – és letették elénk az étlapot. Dőlt betűvel az art-sorozat (3 film évfolyamonként egy évre: ez idei újdonság), félkövéren a mese, a maradék az ún. pop kategória, ami nem utalt minden esetben a látogatottságra. Volt huszonegy film, az eredetileg tervezett huszonnyolc helyett, ekképpen:

Szept. 26	Végzetes végjáték
Okt. 10.	Két angol lány
Okt. 14.	Szindbád
Okt. 28.	Jules és Jim
Nov. 7.	Megáll az idő
Nov. 9.	Vuk
Nov. 21.	Szembesítés
Dec. 5.	Isten nagy, én kicsi vagyok
Dec. 7.	Süsü, a sárkány II
Dec. 9.	Négyszáz csapás
Jan. 11.	No, megállj csak
Febr. 8.	Vízipók csodapók
Márc. 8.	Lúdas Matyi
Máj. 5.	Édes élet
Máj. 6.	Gosford Park (Arany Liliom-díj)
Máj. 15.	Bánk bán
Máj. 19.	Kifulladásig
Máj. 29.	Beszélj hozzá
Jún. 2.	Psycho
Jún. 12.	A múlt nélküli ember

A Végzetes végjáték főzenéje, a 2001-es szalagavató egyik évfolyamkeringője nyávogva szólt. Borzongtak is az öregek, ez azonban nem akadályozta azt, hogy a Simplex öregdiák találkozóhely maradjon. A Jules és Jim-ről diákkritika (Nyözső) jelent meg a Pingvinben, a film maga pedig hivatkozási pont volt magyarórákon. A Megáll az idő fizikadolgozatot tolt el (időben), nem is ok nélkül. A Négyszáz csapás technikai színvonala elegendő volt ahhoz, hogy egy egész évfolyamot demoralizáljon. És itt a lista félkövér besötétedése januártól májusig a mozivászon teljes elsötétedésével járt: félárbocosan (félsoványan?) – egy gépről – csak a meserészleg működött.

És jöttek az új gépek – a pizzát is kihozták ekkorra. Schulek tanár úr kitartásának és a XII. kerületi önkormányzatnak hála, az iskola megkapta a nemrég bezárt, régi vágású Ugocsa mozi vetítőgépeit. Noha az egész vásznat betöltő, hatalmas kép még közelebb vitt az igazi moziélményhez (legfőbb támogatónk és szakértőnk, igazgató úr már csak a koromsötétet hiányolja), a visszatérés felért egy bukással: az Édes élet nézőinek életét keserítette meg. Pedig itt lettek színesek a plakátok is. Rögtön másnap az Arany Liliom nyertese – A lé meg a Lola előtt egy hajszállal és a Bűvös vadász előtt utcahosszal –, a Gosford Park ment mintegy negyven nézővel – több mint százötven szavazattal a háta mögött. Az utolsó nagy siker, a Beszélj hozzá! – „ku-ku-ru-kú” – után pattant ki a lélektani tanári vita a Psychóról. A nyári (júl. 12.!) menyegzői különkiadásról, a Stan és Pan, a fenegyerekekről most ne essék szó! Feléhez ért a pizza, fölerősödött a panaszos hangvétel.

Legyen rendes cikk az évkönyvben. Legyen ajánló a Pingvinben, mint régen. Lehetnek párhuzamos tanár-diák kritikák. Legyen nagyobb reklámja a filmeknek. És ugyanez a hálón is: legyen linkes-klikkelgetős honlap. Sok az art, és kevés a móka: hadd válasszanak a diákok akármit, amit szeretnének, akkor biztosan tódulnának

Emlékezetes a Moszkva tér egy évvel ezelőtti sikere. Valóban hömpölygött a tömeg a villamosokról, repedeztek a Díszterem falai. Nyilván az iskola kiemelkedő pillanatai közt tartjuk számon, a film értékeinek megítélésétől függetlenül. Jó volt együtt lenni, akár egy jól sikerült Mikulás-esten vagy szalagtűzésen – ezt talán még akik megbotránkoztak, azok is így érezték. Ez a csúcspont lebeg a szemünk előtt, amikor szeretnénk, hogy minden héten közel legalább félházzal menjen a mozi. „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek!” – vetíteni is jobb, ha sok az osztálytárs. Ezt a célt szolgálta volna a pop sorozat, amely azonban mégsem bizonyult annyira populárisnak. Nyilván ehhez hozzájárultak a gépcsere után is megmaradt gikszerek. (Annyi technikatörténeti haszna biztosan van az iskolamozinknak, hogy most már mindenki tudja, hogy két gépről kell vetíteni a filmeket, ill. azt, hogy egy film húszperces tekercsekből áll. Én legalábbis itt tanultam meg.) A másik ok pedig a műsorszerkezet kialakítása körül keresendő: kevéssé vonta be a Simplex a diákokat a filmek kiválasztásába.

A Simplex célkitűzése azonban kettős: értékes filmeket vetíteni minél több nézőnek. A művészet viszont, faramuci módon, nem demokratikus: nem a legtöbb nézőt vonzó film lesz feltétlenül a legértékesebb, bár akadnak ellenpéldák is szép számmal (most talán a Macskajaj, majd’ ötven évvel ezelőtt az Édes élet). Erre született az art sorozat ötlete, ami aztán kényszeresen elevenítette fel az örökzöld költői kérdést: lehet-e jó a kötelező olvasmány. Most tartunk az utolsó, s egyben legfinomabb falatoknál, a pizza „szívénél”.

A diákok igényeit azonban mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen őértük van a filmklub. Ennek érdekében az új évadban két jeles alkalommal is lesz népszavazás. Az egyik Szent Imre hetére választja ki a virtuális Arany Liliom-díjra érdemes filmet, a másik a ciszterci alapító atyák ünnepére tűzi ki az idei új díjat, az Arany Darut. Ezen hivatalos lehetőségeken kívül is várjuk minden kedves mozilátogató megfontolandó javaslatát. Terveink között szerepel továbbá egy Miklós, a kaszkadőr c. blokk igazgató úr munkásságáról (ezúton gratulálunk nagy fiának, aki Brad Pitt dublőrje volt legújabb filmjében.) Meg a Simplex-honlap. Sőt, ha sikerül, lesz egy saját tíz másodperces Simplex-logófilmünk is a nagyfilm előtt.

Időközben elfogyott a pizzánk is. Nemsokára befűzzük a Kaurismäkit, aztán indulunk nyaralni. Kedves jó Tamás és Máté, Balázs és Dani, Benedek és Gege, találkozunk jövőre, a szebb váltások és a kevesebb leállás reményében.

Ciao Marcello!

Nyomtatható verzió