Főoldal | Aktuális | Levelezés | Naptár | Honlaptérkép | Elérhetőségeink | Tanusitvany

.: Menü :.

Simplex

Korábbi filmek

Simplex programja

.: Névnap :.

Ma Gedeon, Johanna napja van!


.: Linkek :.

Talált tárgy

„Nagyapám, szerintem, te az élő múlt vagy!” (Cseh Tamás – Bereményi Géza)

Képzeld el, mi történt!
Zavarbaejtő tárggyal gazdagodott iskolánk élő emlékezete. A Himfy utcai rendház könyvtárában gazdátlanul kallódó doboz egyszercsak szemet szúrt az ott tüsténkedő Örs atyának. Valami filmtekercs – vetette oda nekem később, foghegyről –, az van ráírva, hogy... Tyűha, tyűha, nézzük meg! – lelkendeztem. Még aznap átmentem, és láttam, hogy akkora és olyan. Mint amilyeneket vetíteni szoktunk.

Pár nap múlva befűztük Simplex előtt titokban, ott volt még igazgató urunk és alapítványi asszonyunk. És elindult a film.

1927. [pontos dátum]. A Ciszterci Rend budapesti gimnáziumának alapkőletételi ünnepélye. Az első kapavágások. Egy gödröt látunk a képen körbedeszkázva, embereket, majd az áldó apátot. Néhány kocka az egész, majd hosszú felirat – mert ugyebár némafilm, ami hallatszik, az csak „zubogás, csobogás, egyéb belső hangok”, lásd mottó – az újjáéledő dicső múltról, Szent Gellértről. És nem ér véget, megint képek jönnek.

1929. szept. 15. Az első évnyitó. Ez tényleg fergeteges. Nagy sürgés-forgás, látszik: ünnepi, régen várt a pillanat. Elegáns, pocakos-peckes urak régi vágású öltönyökben, ciszterciek reverendában és miseruhában, Werner Adolf apátúr, hús-vér Klebersberg Kunó és később Horthy Miklós. Elképesztő autóban érkezik (Rolls Royce?), ma úgy tanítjuk fiainknak, veterán autóban. A film talán legfinomabb mozzanata, amint a sofőr – hihetetlenül takarékos, jól begyakorolt, kurta mozdulattal – pokrócot dob a hátsó ülésre visszaülő kormányzó és kísérője lábára. Ripsz-ropsz, egy suhintás. Uraim? És még. Jönnek a diákok. Rendezett sorokban(!) büszkén menetelnek. Cserkészek, rövidnadrágban. Elvileg a Váli utca felől, a régi és ideiglenes iskolaépület felől (ma: József Attila Gimnázium, ne felejtsük!), de mintha a másik irányból jönnének. Elsőre nem világos, meg kell nézni még egyszer tüzetesebben. Közben, azt várnánk, föltűnik a háttérben a Feneketlen-tó a nádassal, a dzsungel, de csalódnunk kell, ismeretlen operatőrünk ránk nem gondolt. Csak az ünnepet dokumentálja, az érintetlen tájat nem. Néha tünedezik csak föl egy-két másodpercre a pusztaság. A Flamenco meg a sarki kockaépület hiánya. Ja, és még kockaköves a Villányi (akkor talán Szent Imre herceg útja), és lobognak zászlók a magasban. Bent pedig régi tantermeket látunk, a fizikaterem ma is meglévő tábláját, vagy a negyedik emeleten álló Mária-kútat is eredetiben. Meg a Békefit kápolna alakjában. És a Dísztermet, sok mindent. Az egész mindössze nyolc-tíz perc.

Midőn ezt írom, nem lehet tudni, kié a film, hogy került a könyvtárba, ki forgatta, kinek a megbízásából. Az, hogy aranyat ér, nem kétséges. Archiválása folyamatban van, egy DVD-példányt a Nemzeti Filmintézet is megtart magának.

Itt van tehát valami, amire senki nem számított, mintha szépapánkról – jó, markoljunk kevesebbet, nagyapánkról, de csak ha nem ismertük – hirtelen előkerülne a Hifi alól egy hangfelvétel vagy egy videófilm. És hirtelen egy új, képi, sőt, mozgó világ tárulna föl – mögöttünk. Annak árán, hogy egy másik világ, egy szóval áthagyományozott, elképzelt világ omlik össze – bennünk. A szó kifeszítette képzelet.

A rátalálás és az elengedés pillanatnyi zavarában ösztönösen kerekedhet felül bennünk a múltból táplálkozó és a jelenre nyitott kíváncsiság. Aha, hogy ekkor ez mi volnánk, ez a fal az a fal. Ez az épület akkor tényleg hetvenöt éves. Nincs mese. Mint a nagyapánk.

Ezt képzeld el!


Nyomtatható verzió

Az oldal folyamatosan frissül A weboldal motorja: Írj az oldal karbantartójának