Ami most Déván épül,
nem omlik le reggelre

Ki tudja, hol van Déva? Ez a város Erdély dél-nyugati részén fekszik a Maros folyó mentén. „Magos” Déva vára juthat róla eszünkbe, de ma már nemcsak a tizenkét kőműves történtéről híres ez a hely.

Itt él az a körülbelül 400 gyerek, akiket ma az emberek jó szándéka tart el. Böjte Csaba atya éppen tíz évvel ezelőtt élesztette újjá az itt található ferences kolostort, melyet iskolának rendezett be. Ennek az iskolának és egyben gyermekotthonnak az életét szerettük volna jobban megismerni, amikor október 4. és 6. között néhányan az iskolánkból ellátogattunk Dévára. Személyesen szereztünk tapasztalatot az ottani életről. Másfél napot töltöttünk el a gyerekek között. Beszéltünk a tanárokkal, az önkéntes nevelőszülőkkel és nem utolsó sorban Csaba atyával. Szóval amit most elmondok, azt mindnyájan átéltük, akik a küldöttség tagjai voltunk. Az ott látottakat és hallottakat osztanám meg most minden olvasóval.

Tudjuk, hogy mi a helyzet Erdélyben. A magyarságot tudatosan be akarják olvasztani a románok, és a magyar népesség egyre fogy. Az ország gazdasága szinte katasztrofális. Ezt mutatja a sok bezárt gyár, az évtizedek óta elhanyagolt utak és a lepusztult panelház rengetegek. Ha ott járunk, nehezen tudjuk elképzelni, hogyan tudnánk itt élni. Pedig élnek itt románok, magyarok sokan súlyos szegénységgel küszködve. Emellett a magyarok számára az elnyomás is súlyos teher, hiszen nem érezhetik otthon magukat a szülőföldjükön. Valljuk be, gyakran mi sem csodálkozunk azon, ha valaki feladja a küzdelmet és kivándorol.

De Csaba atya nem így tett. Azt mondta: itt végezzük el Isten segítségével azt, ami a feladatunk. És ő felismerte és megtalálta a feladatát. 10 évvel ezelőtt huszonöt hátrányos helyzetű magyar gyereknek tábort szervezett szinte a semmiből. A tábor olyan jól sikerült, hogy úgy döntött: itt nem lehet abbahagyni. Sok-sok segítséggel felújították és iskolává alakították a ferences kolostort. Az egyre nagyobb számban jelentkező gyerekeket megfürdették, felöltöztették rendes ruhába, és ami a legfontosabb, szeretet adtak nekik. Ezután kollégium is épült a kolostor környékén. Egyre több ingatlant vettek meg. Ma már az övék egy közeli panelház is, amelyben a nevelőszülőkkel korosztály és nem szerint beosztva élnek a felkarolt gyerekek. A lakók száma folyamatosan nő, és mindenki gyorsan megtanul magyarul. Egyébként ma már több erdélyi városban működnek iskolák. Nagy áldozat kallódó, szegény sorsú magyar gyerekeket felkarolni, iskoláztatni és szakmát adni a kezükbe. Bebizonyítani nekik, hogy szülőföldjükön, Erdélyben is lehet élni.

Csaba atya sokat mesélt nekünk arról, hogy honnan szedték össze ezeket a gyerekeket. Például az egyik kisfiú egy szemétdombon játszadozott, amikor arra ment az egyik nevelőszülő. A kisfiú odaszaladt hozzá, így került be az otthonba. Egy másik alkalommal három fiú jött be a sekrestyébe mise után, és könyörögtek, hogy fogadják be őket, mert leégett a házuk, és most sátorban laknak. Döbbenetes a kilenc testvér esete is, akiket elhagyott az iszákos apa, az anya pedig TBC-ben meghalt. A gyerekek bekerültek az otthonba. Közülük az egyik csodálkozva jegyezte meg, hogy nem látott még olyan apát, aki olyan szépen beszélt a feleségével, mint a befogadó család feje.

Csaba atyának meggyőződése, hogy nem a magyarság helyzetén kell keseregni, hanem meg kell fogni a magyar gyerekek kezét, életcélt, jó példát és szeretet kell adni nekik. Ez volt az, ami megragadott bennünket. Ez az egészséges gondolkodás és tettrekészség. Ezért döntöttünk úgy, hogy miután közelebbről is megismertük Csaba atya munkáját, összefogunk és minden erőnkkel támogatni fogjuk. Aki bármilyen segítséget nyújt, tőle telhetően, háromszorosan tesz jót. Növeli a magyarság fönnmaradásának esélyét Erdélyben, elősegíti egy kiszolgáltatott gyerek létfenntartását, és végül egyszerűen valamivel jobbá teszi a világot. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen oda Dévára, felajánlásával pedig keresse meg a közvetítőket itt az iskolában. Biztos, hogy nem bánja meg senki, aki hajlandó áldozatot hozni, hiszen igaz az, amit Csaba atya mondott, hogy a szeretet szeretetet szül.

Nyomtatható verzió