Főoldal | Aktuális | Levelezés | Naptár | Honlaptérkép | Elérhetőségeink | Tanusitvany

.: Menü :.

Diákkamara

Pingvin SZIGet

Vezetőség

2011/2012

2010/2011

2009/2010

2008/2009

2007/2008

2006/2007

2005/2006

Végzősöknek Szent Ignác Szakkollégium

Calasantius Ifjúsági Üzletiprogram 11-es évfolyamosoknak

.: Névnap :.

Ma Angelika napja van!


.: Linkek :.

Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Tanári Karának, elsősorban a Fizika- és a Természetbúvár Munkaközösség részére

Tisztelt Tanárnők és Tanárurak!

2006. február. 06-án kelt, Csízy Judit Tanárnő által a Fizika Munkaközösség nevében írt levélre szeretnénk reagálni ezzel a levéllel.
Először is szeretnénk jelezni, hogy nagyon örülünk, amiért a Fizika Munkaközösség érdemesnek találta a Diákkamara levelét arra, hogy komolyan megfogalmazott, írásos formában is reagáljon rá, és ne csak szóban. Köszönjük!
Az alábbiakban leírtak vonatkoznak a Fizika Munkaközösség levelére és a fizika vizsgára, de általánosságban is érvényesek.

Először szeretnénk reagálni a levélben, pontokban megfogalmazottakra!

1.) A fizika kérdéssor csupán címszavakat tartalmaz (pl.:”Csillagászat”), és ebből semmilyen szinten nem derül ki az, hogy milyen „mélyen” kell válaszolni az adott kérdésre: 1 mondatban, fizikai mennyiségnél 1 betűvel, feltalálónál csupán találmánya nevével…

2.) A 2 jegyet való befolyásolás súlyos félreértés, és valószínűleg onnan ered, hogy egyesek a „plusz egy jegy fölfelé” és „mínusz egy jegy lefelé” kifejezést matematikailag összeadták, és így született a „2jegyet változtat” tévhit. A szaktanárok egyértelműen megfogalmazták ezt, a kézen-közön terjedés oka tehát a félreértés.
Ezzel a felvetéssel jelezni szerettük volna, hogy valamilyen módon enyhíteni kéne a vizsgákat, nem „kész ajánlatok” ezek, hanem alternatívák az együttműködésre! Sajnálatosan eddig egyetlen tanár sem jelezte, hogy erre esély lenne akármilyen formában.

4.) Úgy gondoljuk, köztudott és elfogadott tény, hogy minden tanár számára az általa tanított tantárgy a legfontosabb. Mivel az adott tantárgyban mélyreható és alapos tudása van, könnyen észreveszi a világban, az életben azokat a törvényszerűségeket, eseményeket, összefüggéseket, okokat… melyek kapcsolatban állnak a tanított tantárgyával, vagy ebben az esetben célszerűbb a „tudományával” szót használni.
Diákokként, és nem teljes körű, egyetemi tudással is rendelkező emberként természetes, hogy Mi nem látjuk olyan fontosnak az adott tantárgyat, mint a tanár, legyen az fizika, irodalom, ének vagy történelem. Ehhez társulnak a tantárggyal kapcsolatos személyes élmények, kudarcok („nem értem”, „1-est kaptam”, „a tanár nem szimpatikus”…) is.
Ha valóban hiánytalanul és egységesen teljesítenénk azokat a feladatokat, melyeket 10-13 tantárgy és számtalan tanár a 8/12 éven át megkövetel, és mindent (életet, tárgyakat, eseményeket…) a Teljes Tudás birtokában szemlélnénk, már-már számítógépekké válnánk.
Úgy véljük, nem véletlen társadalmi és kulturális fejlődés eredménye ez a fajta szakosodás. Mindenkinek abban kell tevékenykednie, amihez ért (fizika, irodalom, ének, történelem…), és nem várható el, hogy mindenki mindenhez tökéletesen értsen, mindent szeressen és tudjon.
Szélesebb időtávlatban nézve pedig az látható, hogy az egyes években megírandó vizsgák éppen azt akarják elérni, hogy Mi mindenhez értsünk. Mert nem csak fizikából, csak kémiából, csak történelemből, csak latinból, csak földrajzból, csak rajzból, csak hittanból… vizsgázunk, hanem mindegyikből (igaz, némileg elosztva).
A probléma tehát az, hogy a gimnázium nem egy általános tudást akar adni, melyet az adott szakirányban az egyetemen tökéletesíthetünk, hanem mindent minél mélyrehatóbban akar megtanítani, ez azonban bizonyos esetekben terhes és oktalan.
Így tehát emberileg és szociológiailag sem várható el, hogy Mi, diákok mindent olyan fontos tantárgynak találjunk, mint a tanárok.


Továbbá néhány észrevétel, javaslat:

A 2.) pontban megfogalmazottak alapján ismét szeretnénk felkérni a tanárokat, hogy gondolják át a lehetőségeket a vizsgák „diákbarátabbá” tételéhez, mivel erre a kérésünkre és felvetésünkre nem érkezett válasz!

Egyrészről azt a megnyugtatást kapjuk, hogy ez nem „vizsga”, nem „kisérettségi”, hanem olyan, mint egy nagy témakörből megírt témazáró.
Másrészről pedig a tanárok nyomós érvként emlegetik, hogy ez egy vizsga, mellyel a
vizsgázást tanuljuk meg, és segítségünkre van.
A két állítás ellentétben áll egymással!
Fölösleges dolog 7.-ben, 9.-ben megtanulni vizsgázni, hiszen éppen a vizsgázásra
találták ki az érettségit, 12.-ben. Ezek alapján akár 11.-ben, vagy 10.-ben lehetne az
Érettségi, és utána 12.-ben egy átfogó vizsga valamilyen más néven. Az Uniós, és a
vele összhangban lévő magyar oktatáspolitika mégsem így rendszerez.
A megírandó záróvizsgák témazáró-szerűek lesznek, tehát a tételkidolgozáson kívül (a
fizika esetében Csízy Tanárnő szavai alapján még ez sem) a „vizsgázás módjának
megtanulásában” nem segítenek. A szóbeli vizsgák (földrajz, hittan) jobban kimerítik
ezt a fogalmat.
Viszont ha a Tanárok úgy látják, hogy az adott vizsga teljesítése nem nehezebb egy
témazáró dolgozat teljesítésénél, akkor ne érveljenek megtévesztően azzal, hogy ez
„segítség a vizsgázás megtanulásához”.
Továbbá úgy gondoljuk, a vizsgázás tanulása – legyen az írásbeli vagy szóbeli – éppen
a témazárók és felelések útja.

Egyes tanárok észrevételeit és válaszait hallgatva, melyeket a Diákkamara levelével kapcsolatban elmondtak, úgy éreztük, abból a tényből indultak ki, hogy a problémák a vizsgákat övező általános félreértésekből és tévhitekből erednek.
Erre reagálva annyit mondanánk, hogy volt olyan tanár, aki nem tudott arról, hogy másik adott tantárgyból is megmérettetésre kell számítaniuk a diákoknak. Ez pedig annak a jele, hogy a Tanárok között is félreértések és hiányos információk terjednek!
Nem tudjuk továbbá, hogy egyes szaktanárok milyen mértékben vannak tisztában a másik tantárgy vizsgakövetelményeivel. Ez fontos lenne, mert így objektív képet kapnának a vizsgák összességéről. Egyes – nem vizsgáztató tanárok – anélkül álltak ki a vizsgák mellett, hogy ismerték volna a tételsorokat. Ez némi hiteltelenséget ad.
Feltehetően ez az ok is közrejátszik a vizsgák elleni általános ellenállásban, illetve a Tanárok nyugodtságában, mivel a diákok az összes tantárgy elvárásait egészben látják, míg a Tanárok sok esetben csak a sajátjukat.

Végezetül a leírtak alapján azt tanácsoljuk, hogy a tanárok saját hitelességük érdekében teljes mértékben legyenek tisztában az összes vizsgatantárgy követeléseivel, működjenek együtt a kidolgozásában (hiszen több „rokontantárgy” is van).

Ha valóban vizsgázásra akarnak minket felkészíteni, akkor ezt formailag is segítsék. Itt arra gondolunk, hogy a tételsorokon kívül állítsanak össze írásban egy olyan dokumentumot, mely leírja a vizsga formáját, idejét, a felkészülés módját, eszközeit, a kérdések és válaszok mélyrehatóságát, és a vizsga súlyát (miként számít jegyben). Ezt tegyék közzé nyilvánosan a honlapon, faliújságon…
Ez hasznos és hatékony módszer volna a tévhitek és félreértések elkerülésére, mivel az információk így nem szájról-szájra terjednének, hanem egyértelműek lennének, és bármilyen esetben lehetne hivatkozni erre a „Vizsgaszabályzatra”.
Tudomásunk szerint a „nagy vizsgákon” (nyelvvizsga, érettségi…) is léteznek ilyen témájú kiadványok, tájékoztatók, melyek éppen a félreértéseket hivatottak elhárítani, és pontos tájékoztatást adnak.
Úgy gondoljuk, ez mind a tanárok, mind a diákok számára hasznos, hatékony és közérthető, egységes segítség és támpont lenne a felkészülésben és felkészítésben.


A további hatékony együttműködés és párbeszéd reményében tisztelettel és köszönettel:

2006. február. 07.


Nyomtatható verzió

Az oldal folyamatosan frissül A weboldal motorja: Írj az oldal karbantartójának